Legalább egy éve terveztük már ezt a túrát, végül csak idén adódott alkalmunk, hogy két napra belevessük magunkat a Bükki rengetegbe úgy, hogy közben egy éjszakát a hegyen töltünk. Számos alkalommal jártunk már azokon az erdei ösvényeken, jelölt, és nem jelölt utakon, melyen most is, ezúttal azonban úgy gondoltuk, kiveszünk egy vendégszobát a Bánkúti turistaházban azért, hogy a túra végeztével ne kelljen hazaindulnunk, másnap reggel pedig ne kelljen túl korán ébrednünk ahhoz, hogy eleget fürdőzhessünk az erdő energiáiban.Abban is reménykedtünk, hogy éjszaka – tiszta idő esetén – megleshetjük a csillagos eget egy olyan helyről, ahol a lakott területek közvetlen környezetéhez képest jobban és látványosabban tárja elénk az éjszaka csillagfényes takaróját.
Első napunk körtúrája a Bánkúti turistaház parkolójától a Három-kőig vezetett a Nagymezőn át, majd visszafelé a Zsidó-réten keresztül a kéktúra jelzéseit követve a Csurgói erdészház mellett.
A parkolót magunk mögött hagyva erdők és kisebb hegyi rétek váltakozásával tarkított útvonalon haladtunk néma csendben. A nyári hőség a fák alatt nem sokat enyhült, hiszen a levegő páratartalma olyan magas volt, hogy 1 óra kényelmes séta után is úgy éreztük, patakokban folyik rólunk a víz.
Utunk közben aztán, az egyik tisztáson, a magas fűben egy barna pamacsot vettük észre szemünk sarkából. Megállva némi türelmes várakozás után a pamacs mozogni kezdett, és komótosan odébb ballagott egy jobban belátható helyre. Nagy örömünkre a pamacsból egy szép őz formálódott, akit annyira nem zavart jelenlétünk és fotózásunk, hogy a hangos beszélgetés után sem fogta menekülőre: épp ellenkezőleg: kicsit oldalra fordulva lustán nézegetett bennünket, és álmosan “mammogott” korai ebédjén.
A Nagy-mezőre érve számtalan virág fogadott bennünket, aminek csak egy részét hoztuk el képek formájában. A virágtenger végtelennek és átjárhatatlannak tűnt, nehéz volt megtalálni azt az ösvényt, amit még otthon a túratervező segítségével töltöttünk fel telefonunkra. Egy arra alkalmas helyen letelepedtünk pogácsát enni, és a kulacs fenekére nézni, mert bizony a vízre nagy igény volt abban a melegben.
A hatalmas hegyi rétet magunk mögött hagyva kilométereken át az árnyékos erdőben lépkedtünk a Három-kő irányába vezető jelölt úton, mely bizonyos pontjain úgy tűnt, soha nem akar véget érni.
Szerencsére, feleslegesnek tűnő aggodalmaink az út hosszát illetően szertefoszlottak, miután a sötét árnyékok alól megláttuk az erdő széléről beszűrődő fényeket, s onnan a csodálatos panorámával rendelkező kilátóhelyre értünk.
A Három-kőn letelepedve elrágcsáltunk egy almát, fogyott a kekszből és a barackból is. Közben pedig csodálattal néztük az előttünk elterülő tájat fedő páratömeget, melytől szinte vakítóan fényes, fehér, kontrasztos visszatükröződések szabtak gátat annak, hogy túl messze ellássunk az egyébként kiváló távolbalátó adottságokkal rendelkező hegycsúcsról.
Visszafelé a Zsidó-rét irányában hagytuk el a hegytetőt, és onnan a kéktúra jelzéseit követtük. Az erdőn át vezető úton érdekes megfigyelést tettünk: valami miatt megváltozott a mikroklíma körülöttünk. Az addig nyomasztó pára eltűnt, a hőmérséklet mintha csökkent volna, és a levegő is mozogni kezdett.
A Faktor-réti Madonna csendes magánya mellé letelepedve azon merengtünk, vajon kik lehettek ott előttünk 200 évvel. Miért fohászkodtak a fentebbvalóhoz, és volt-e aznap nehéz munkájuk erdei munkásként, vagy augusztus lévén mindennapi imájuk csak családjukért szólt, ott fent a hegyen, az erdő mélyén.
Aztán a Csurgói erdészház felé kerültünk a folytatásban, mert a takaros épület úgy van meg bükki emlékeink közt, melyet érdemes minden alkalommal megnézni. Most sem volt ez másképp. Az erdei lakot magunk mögött hagyva nagy léptekkel felkapaszkodtunk a parkolóig, ahol az autónkból kipakoltunk, és bejelentkeztünk a Bánkúti turistaház, ahol az éjszakát töltöttük.
Vacsorára mennyei bablevest kaptunk, és azt követően jóllakottan álltunk be a frissítő zuhany alá, ahonnan az ágyba zuhanva élveztük a nyugtató csendet. Az első nap kalandjai ezzel véget értek, de az éjszaka nem múlt el eseménytelenül. S hogy mi történt velünk akkor, és mivel folytatódott a másnap, kiderül a folytatásból.
A túrabeszámoló folytatása ITT olvasható.
2023.08.23.
Kékes Online, Gyetvai Péter
Fotó: Gyetvai Péter
