Dr. Geml József, kutatóbiológus az erdei talajmintából egyedülálló módon csaknem 1 millió DNS szekvencia segítségével gyűjtött információt az erdei gombákról. Eredményeit bárki megismerheti, köszönhetően annak, hogy a széles rétegekhez eljutó National Geographic magazinban is megjelent.

Hogyan került a tanulmány a szélesebb közönség által is ismert National Geographic magazinba?

Fontosnak tartom, hogy környezetünk jobb megértéséhez a tudományos eredményeket megismerjék az emberek. Pl. a talajban élő számtalan gombafajról kevésbé ismert az a tény, hogy nélkülük erdők sem léteznének, mivel a fák gyökereivel együtt élő, ún. mikorrhizás, gombák látják el vízzel és tápanyaggal a fákat, sőt, sok más növény sem tudna megélni ezek nélkül. Arról is keveset tudunk, hogy egy adott területen milyen környezeti tényezők befolyásolják az egyes gombafajok elterjedését. Ez a tanulmány, amely tudomásom szerint magyarországi erdőkben az első DNS-alapú, biodiverzitást tanulmányozó kutatómunka, erre igyekszik választ adni.
Évente több tudományos munkában veszek részt különböző földrajzi régiókban, a trópusoktól a sarkvidéki expedíciókig, amelyek eredményei szaklapokban jelennek meg. Ez a cikk azonban különösen közel áll a szívemhez, mert Sirokban nőttem fel és a siroki, és tágabb tekintetben a mátrai és bükki erdők inspiráltak arra, hogy biológus legyek. Mivel szerettem volna szülőföldem természeti értékeit szélesebb körben bemutatni, ezért a cikk megjelenésekor kiadtam egy magyar nyelvű sajtóközleményt, amit a National Geographic felhasznált.

Közérthetően: miről szól a tanulmány valójában?

A cikk első bepillantást ad a különböző erdőtípusokban élő gombaközösségek sokféleségére és fajösszetételére, valamint az azt befolyásoló környezeti tényezőkre (pl. mikroklíma, talaj kémiai összetétele) vonatkozóan. A cikk alapja egy DNS-alapú biodiverzitás tanulmány, amit a Keleti-Mátrából (Sirok) származó talajmintákon végeztem, ahol különféle erdőtípusok találhatók a lejtők égtáji kitettsége szerint. Habár régóta ismert az, hogy az északi és déli hegyoldalak növénytársulásai különböznek egymástól a fajösszetételüket tekintve, meglepő módon ezt a gombák esetében még nem vizsgálta senki nemcsak Magyarországon, hanem a világon sem.

Fotó: Török Zsolt

A kutatómunka során a talajból kivont DNS analizálása folytán csaknem 1 millió DNS szekvenciát olvastam le és több mint 4000 gombafajt tudtam megkülönböztetni a Sirok környéki erdőkben. Ez a fajgazdagság akkor igazán impresszív, ha figyelembe vesszük, hogy a minták egy kb. 2 négyzetkilométernyi területről származnak. A talajban beazonosított nagygombák többsége ismert hazai előfordulással rendelkezik, míg a mikroszkópikus gombák túlnyomó részének ezek az első hazai adataik, sőt szinte bizonyos, hogy számos új, a tudomány számára még nem ismert faj is megtalálható a mintákban. A cikk azt is bemutatja, hogy a gombák többsége erősen kötődik egy-egy erdőtípushoz és az északi és déli lejtők gombaközösségei a növényeknél is jobban eltérnek egymástól. Külön érdekesség, hogy a DNS-módszerekkel az adott területen előforduló gombák az év bármely szakában kimutathatók és beazonosíthatók, amely kiválóan alkalmas az élőhelyek állapotának felmérésére és biológiai monitorozására.

Hogyan lett biológus, milyen eredményei vannak, mit lehet tudnunk Önről?

Az egyetem elvégzése után Fulbright ösztöndíjjal folytathattam doktori tanulmányaimat az Egyesült Államokban a gombák evolúciógenetikájában. Majd Alaszkában töltöttünk öt évet, ahol az Alaszkai Egyetem Sarkbiológiai Intézetében kutattam a klímaváltozás hatását a boreális és sarkvidéki gombaközösségekre, begyűjtő munkát folytatva Alaszkában, Svalbardon és Szibériában. Csaknem tíz év amerikai kutatómunka után tíz évvel ezelőtt Hollandiába költöztünk, ahol a Naturalis Biodiverzitás Központban vagyok kutatóbiológus és a Leideni Egyetem docense. Az utóbbi években trópusi expedíciókon is részt veszek Délkelet-Ázsiában, valamint Közép- és Dél-Amerikában; az idén is egy nemzetközi tudományos expedícióban fogok részt venni Dél-Afrikában és Namíbiában.

2019. január 30.

Szerző: Kékes Online, Bodnár Ádám

Fotó: beküldött, dr. Geml József