Világunk tele van rejtélyekkel, titkokkal, kérdésekkel. A Mátrában is előfordulnak olyan félelmetes helynevek, melyekre elnevezésükből adódóan nem is szívesen merészkedünk. Pontosan ilyen Gabi-halála is, mely a Kékes-Észak Erdőrezervátum keleti határán lapul meg, a Kékes meredek gerincének árnyékában. Ám, hogy valóban van-e oka rettegésre annak, aki ide téved, az a cikk tartalmából hamarosan kiderül.
Mátraházán, az ország egyik klimatikus gyógyhelyi adottságokkal rendelkező üdülőterületén járunk, a bakancsos túrázók egyik mátrai központjában. Ha nagyobb erőfeszítések nélkül kívánjuk megközelíteni a szóban forgó, rejtélyekkel övezett helyszínünket, célszerű Mátraházáról felkeresni azt. A nagy parkolóból az Országos Kéken indulunk Kékestető felé, majd 2-3 hirtelen kaptató után, az Alsó-Pince-úton el is hagyjuk a Kéket és a Parádóhutára vezető sárga + jelzést követjük tovább. Ezen haladva, bő egy óra múlva egyenesen Gabi-halálára jutunk.
Természetesen túránk közben, a Sombokor és a Kékes meredek eszéki oldalának peremét koptatva sem maradunk látnivalók nélkül: keresztezzük Magyarország egykori, monumentális síugrósáncának romjait, a Tündi-forrást, egy különleges kőtengert, majd elérkezünk a Kékes-Észak Erdőrezervátum területére, mely Magyarország egyik legöregebb erdeje az egykor Parádfürdőn élő Károlyi családnak köszönhetően. Az Erdőrezervátum területén, déli irányból, folyamatosan a Kékestető nyugati gerincét pillérként támasztó Sor-kő sziklasorozata kísér bennünket Gabi-haláláig.
Az Északi-sípálya alját elhagyva hamarosan meg is érkezünk kutatott helyszínünkre, ahol rögtön egy megnyugtató tényező fogad: a helyszín nemhogy nem félelmetes, egészen barátságos, kellemes erdei tér. Érkezésünkkor tábla és kereszt hirdeti: Gabi-halála, 772 m. Emlékhely 1930-2010. Na de, ha nem is félelmetes, nem is hátborzongató, nem is rémisztő, miért kapta a Gabi-halála nevet? Azonnal kiderül!
Természetesen, mint minden hasonló helynek, ennek is van legendája. Ebben az esetben nem is egy, hanem rögtön kettő, kezdjük a valószínűtlenebbekkel: történt egyszer, amikor az Északi-sípályát még ellepték a vakmerő lesiklók, hogy egy Gabi nevű síelő nő, egy hideg téli napon, lekeveredett a sípálya nyomvonaláról, eltévedt, rásötétedett és az éj leple alatt ezen a helyen halálra fagyott. Erre utaló források azonban nem erősítik meg a történet hitelességét. A másik mítosz szerint Gabi egy favágó volt, feltehetően a parádi térség egyik lakója. Egy végzetes alkalommal a lova – valamilyen külső hatás következtében – megbokrosodhatott, vagy megbotolhatott, bezuhanva hátasával és rakományával együtt a közeli szakadékba. Persze regélnek még arról is, hogy nem is a favágó, hanem maga a ló volt Gabi, de született már olyan mese is, mely szerint Gabi egy erdész kisfia volt, aki a közeli sziklák közt játszadozva veszítette életét. De hát ettől szépek a mesék, úgy költhetőek át, ahogy azt kedvünk kívánja.
Most pedig nézzük meg, mi is lehet a valóság:
Hosszas kutatásokat végezve kiderült, hogy az 1929-es királyi térképen (akkoriban ezek voltak a legpontosabb térképek, amelyeket a katonaság is használt) még nem, az 1930-as térképen pedig már szerepelt a “Gabi-halála” elnevezés. A baleset valószínűsített 1930-as bekövetkezésére, illetve a kereszt 2010-ben történő felállítására utalnak a korábban említett évszámok. Az eset körvonalazódó talányára bár a “parádi vének” visszaemlékezése sem tesz konkrétan pontot, egyes, ködbe burkolózó szóbeszédek szerint, az 1900-as évek első felében egy férfi holttestet találták a környéken. A korábban itt álló tábla szövegezése is a favágó rejtélyes balesetére utal: „Ezt a helyet nemzedékek óta Gabi-halálának hívják. Nevének eredetéről azt tartja a néphagyomány, hogy: „Kocsival lóval beesett egy Gábor nevű.”
Számos esetben előfordul, hogy a múlt titokzatos kérdéseire már sosem kapunk választ, így van ez Gabi titokzatos rejtélyével is. De ki tudja, ködös-esős napokon talán még ma is ott bolyong a fák között, s csendesen figyeli, ahogy az arra járó túrázók emlékül mécsest helyeznek el névtáblájánál, fényességet gyújtva ezzel a homály tengerében.
2019. április 18.
Kékes Online, Demecs Norbi
Fotó: Demecs Norbi
