Április elején történt, épp csak zöldülni kezdett a világ, amikor utoljára erre kerekeztünk. Nem volt kérdés, hogy vissza fogunk térni, csak az idejét nem tudtuk még akkoriban, mikor lesz újra az az alkalom, hogy átbiciklizünk Tarnaszentmáriáról Egerszólátra. A tavasz virágba borította a tájat, a nyár pedig megérlelte az idei év gyümölcseit. Most, hogy elérkezett az október, megnéztük, milyen színeket festett ősz anyó a Mátra és a Bükk közé, a dombvidékre.
A két falu között gyalog, vagy kerékpárral közlekedő turisták számára olyan elragadó kilátóhelyeket tartogat ez a vidék, ami miatt az év bármely szakában érdemes erre járni. Autózni csak engedéllyel lehet az elhagyatott úton.
Ilyenkor a gyenge napsütés semmihez sem foghatóan világítja meg a csendben elszenderedő dombokat. A levelek sokfelé fent vannak még a fákon, még sűrűnek mutatják magukat a bokrok, de a színek kavalkádja már szépen kezdi átváltoztatni az egybefüggő zöldet.
Kiindulási helyünket magunk mögött hagyva, hosszasan, dombra fel, vagy dombról lefelé vezető úton haladtunk. A Tarnaszentmáriától keletre fekvő dombokon túl, a völgyben ismét a kis tanya mellett haladtunk el, ahol tavasszal nagy volt a csend, és mozdulatlannak tűnt minden. Most nagy örömünkre kecskékkel találkoztunk, és a ház mellett egy autó is állt. Nem maradt hát magára a gazdaság, talán, ha nyáron járunk volna erre, más jószágokkal is találkozunk.
Odébb megálltunk a mezőn egy kis időre, mert hívogatott a táj, azt akarta nézzünk szét arrafelé is.
A Kígyós-patak tavasszal hangosan szaladt a híd alatt, amin át az út vezetett, most viszont feltűnően nagy csend volt ugyanott. Leszálltunk a bicikliről, és az embermagasságú nádason át lesétáltunk a híd mellé. A patak teljesen ki volt száradva, nem találtunk a medrében egy csepp vizet sem. Talán az elkövetkező, csapadékosabb évszakok jövő tavaszra újra elindítják a kis vízfolyást, mely kettészeli a völgyet. Akkor újra hangos lehet majd a víz alatti csobogó is, és a meder megtelik majd megint élettel.
A folytatásban egy emelkedős útszakaszon megállva, az útról letérve megmásztuk az egyik magaslatot. A biciklit is feltoltuk a minden irányban festői kilátást kínáló dombocskára.
Hasonló helyszíneken sokat gondolkodunk mindig, vajon a mesteri terv hogyan készülhetett, minek eredményeképp ezek a dombok ilyen pompás takarót, fákat, bokrokat, mezőt és virágokat kaptak a hátukra.
A teremtő dolgát megfejteni nem tudtuk, a fényképeket azért hazahoztuk magunkkal, hogy a látvány felidézésében segítségünkre legyenek most is, és majd a hideg téli estéken is, ha beköszönt a december.
Egerszólát innen már igazán nem volt messze. A falu határában mindenfelé szüretelő emberek hangját hozta a szél. Jó volt hallani a vidám társaságokat, a nagy sürgés-forgást, ahogyan a traktorok jöttek-mentek az idei terméssel.
Nem zavartunk senkit, de a Mátrát meglestük a szőlőből, mielőtt átgurultunk volna az út másik oldalára, ahonnan a falucskát is látni már.
Egerszólát felett messzire ellátni. A takaros település mögött nem is messze ott van a Bükk nyugati határa. S a Bükköt nézve hamar megtaláltuk a Bél-kőt, és a kőbányát is Felsőtárkány és Eger között.
A visszaúton még egy kicsit lepihentünk egy domboldalon. Széllel és nappal szemben nézelődtünk, amikor ravaszdi feltűnt előttünk, nem is olyan messzire. Egerészéssel volt elfoglalva a mező közepén, annyira, hogy bennünket sem vett észre. Hosszasan ugrándozott a fűben, aztán továbbsompolygott.
Tarnaszentmáriáig aztán nagyobb részt lejtőn gurultunk lefelé. Ez a jutalom sosem marad el, ha nem sík terepen biciklizünk. Hamar visszaértünk a faluba, ahol a kicsi templom délutáni napsütésben fürdőzött épp.
Ismerős utakon újra járni, a korábban már látott tájat ismét felfedezni jelenti a kifogyhatatlan élményt olyan alkalmakkor, amikor újra meg újra nekivágunk azon a vidéken a kilométereknek, amiket nem először hagyunk magunk mögött. Tarnaszentmária és Egerszólát között annyi mindent látni, hogy alig várjuk, amikor ismét nyakunkba vehetjük majd a tájat. Ravaszdi talán addigra már családot alapít, és a kölykeivel vadássza az egereket. S ha szerencsénk lesz, családi fotót is készíthetünk majd róluk, a mező szélén lapulva.
2021. 10. 17.
Kékes Online, Gyetvai Péter
Fotó: Gyetvai Péter
